B17-vitamin a rák ellenszere

A b17-vitamin körül van egy kis zűrzavar. Miközben teljesen ártalmatlan, a világ szinte minden fejlett országában betiltották már. Pár éve nálunk is. A kétkedők vagy az aggódók a cianid mérgezéstől féltik az egyébként halálos beteg rákos embereket, de mivel eddig egyetlen mérgezett esetet sem sikerült felmutatni, érdemes lenne tisztába tenni ennek a vegyületnek a helyzetét.





Az ausztrál sajtó megtelt Paul Reid esetével, aki miután diagnosztizáltak nála egy ritka, az orvoslás szerint gyógyíthatatlan lymphómát (a nyirokrendszert vagy a vérképző rendszert érintő rákos betegség), fogta magát, elhagyta a klinikát és meggyógyult. Ennek immár öt éve és azóta is vígan járja a vidéket és a b17 vitamin és a nyers ételek fogyasztásának népszerűsítésével foglalkozik.
A b17-vitamin - vagy ahogy azok nevezik, akik nem ismerik el vitamin mivoltát - a laetril körül van egy kis zűrzavar. Miközben teljesen ártalmatlan, a világ szinte minden fejlett országában betiltották már. Pár éve nálunk is. A kétkedők vagy az aggódók a cianid mérgezéstől féltik az egyébként halálos beteg rákos embereket, de mivel eddig egyetlen mérgezett esetet sem sikerült felmutatni, érdemes lenne tisztába tenni ennek a vegyületnek a helyzetét.

Reid saját elmondása szerint napi 30 keserű barackmagot eszik és mégsem kapott cianid mérgezést.
Miért csak a rákos sejteknek árt?

Az amigdalin négy anyagból álló vegyület. Két cukor. A harmadik a benzaldehid, a negyedik egy cianid. Igen, e két utóbbi egyenként is halálos méreg lenne, amennyiben nem valamihez kötve, hanem magában jutna az élő szervezetbe.

Ezzel a tulajdonságával a b17 vitamin nincs egyedül. Gondoljunk csak a konyhasóra (NaCl), amiből a klór felszabadulva komoly gondot okozna, de említhetnénk a mindenki által ismert B12 vitamint is, ami szintén egy ciánvegyület (cianokobalamin). Vegyük észre, hogy ezek a tápanyagok nem bomlanak fel a szervezetben. A só, amit ételeink ízesítésére használunk, sóként is távozik és szerencsére nem bomlik fel nátriummá és klórrá a sejtekben. Rendesen ez történik a laetrillel is.

A rákos sejtek máshogy használják fel a cukrot, mint az egészséges sejtek. Ez egy bizonyos erjedést jelent a normál oxigénes metabolizmus helyett. Az amigdalin két cukormolekulája miatt vonzó a cukorra éhes rákos sejtek számára. És a rákos sejt tartalmaz egy enzimet, a béta-glükozidázt, amit az egészséges sejtek nem.

Ez a zsákutca, ami miatt a rákos sejt csapdába esik. Az amigdalin bejut, a rákos sejt felbontja és szembe találkozik a két maradékkal, amik közül akár az egyik is a rákos sejt halálát okozná. Ez az a trükk, ami miatt az amigdalin csak a rákos sejteket pusztítja, míg a hagyományos kemoterápia egyaránt pusztítja a test minden sejtjét.
Ellenjavallat?

A cukor lehetővé teszi a rákos sejtek számára, hogy figyelmen kívül hagyják a laetrilt. Ezáltal túl sok lehet a véletlenül felbomlott laetrilből származó terhelés az egészséges sejtek számára. Ennek figyelmeztető jelei (hányinger, szédülés, fejfájás) jelzik, hogy ideje csökkenteni a laetril adagot vagy elhagyni a cukor (liszt) fogyasztását.

A cukor és a finomliszt az egyik legnagyobb probléma a rák kezelésekor és emiatt egyébként is célszerű lenne elhagyni. Amíg a sejtek csak a laetrilből jutnak minimális mennyiségű cukorhoz, általában mellékhatások nélkül fogyasztható.

A szintetikus b17 vitamin tabletták nem a legjobb megoldás. A keserű magok fogyasztása jobb minőséget és minden szempontból kisebb veszélyt, nem utolsó sorban kevesebb kiadást jelentenek.

Forrás: The Sydney Morning Herald