RICHARD E. BYRD ADMIRÁLIS ÉS A BELSŐ FÖLD

Titkos Naplóm Északi Sarkköri Repülés 1947 Február Admiral Richard E. Byrd

Eljön az idő, amikor az emberi racionalitás jelentéktelenné válik, és el
kell fogadni az elkerülhetetlen Igazságot! Nincs meg az a szabadságom,
hogy felfedjem a következő dokumentációt, ami ebben az írásban van...
talán soha nem kerül nagyobb nyilvánosságra, de meg kell tennem a
kötelességem, és rögzítenem kell, hogy egy napon esetleg mindenki
elolvassa. A kapzsiság és bizonyos emberek kizsákmányolásának világában,
bizonyos emberek nem tudják többé eltusolni majd az igazságot.

REPÜLÉSI NAPLÓ: SAKKÖRI TÁBOR 1947/02/19
* 06 óra 00 - Minden előkészület rendben az északi körzetbe való
repülésünkhöz, és teli tankkal szállunk fel 06 10-kor.
* 06 óra 20 - az üzemanyag keverék a jobb oldali motornál túl dúsnak
látszik, a beállítás megtörtént, és a Pratt Whittney motor simán fut.
* 07 óra 30 - Rádióellenőrzés a bázissal. Minden jó, és a rádióvétel
normális.
* 07 óra 40 - Kisebb olajszivárgás észlelhető a jobb oldali motornál,
mindazonáltal az olajnyomás jelző normálisnak látszik.
* 08 óra 00 - Csekély turbulencia észlelhető keleti irányból 2321 láb
magasságnál, korrekció 1700 lábra, nincs már turbulencia, de a hátszél
növekszik, csekély állítás a folytó-vezérlésen, a repülő most nagyon jól
működik.
* 08 óra 15 - Rádióellenőrzés a bázissal, a helyzet normális.
* 08 óra 30 - A turbulencia megint visszajött, magasság növelése 2900
lábra, sima repülési feltételek ismét.
* 09 óra 10 - Hatalmas Jég és hó odalenn, érdekes sárgás színezetű, és
vonalas mintázatban van eloszlódva. Iránymódosítás a színminta jobb
vizsgálata végett, pirosas, vagy lilás szín is megfigyelhető. Kör alakú a
terület, két teljes fordulat és vissza a kijelölt irányra.
Helyzetellenőrzés történt ismét a bázissal, és információtovábbítás a
lenti Jégben és hóban lévő elszíneződésről.
* 09 óra 10 - A mágneses és a gyro-iránytűk elkezdenek pörögni és
inogni, képtelenek vagyunk megtartani az irányt a műszerekkel.
Helymeghatározás Nap iránytűvel, még minden jónak látszik. A műszerek
látszólag lassan válaszolnak és elég gyengén, de jegesedésnek jele
nincs!
* 09 óra 15 - A távolban valami feltűnik, hegyek lehetnek.
* 09 óra 49 - 29 perc repülési idő telt el a hegyek első észlelésétől,
ez nem illúzió. Ezek hegyek és olyan kis hegyláncokból állnak,
amilyeneket még soha nem láttam ezelőtt!
* 09 óra 55 - Magasság 2950 lábra módosítva, erős turbulencia ismét.
* 10 óra 00 - Átmegyünk a kis hegylánc fölött, és még mindig az északi
terület lehető legjobb felderítése folyik. A hegyláncon túl, egy völgy
látszik kis folyóval, vagy patakkal, ami a rész közepét szeli át. Nem
zöld völgynek kellene lenni odalenn! Valami teljesen hibázik és
abnormális itt! Nekünk hó és jég fölött kellene lennünk! Elöl nagy erdők
vannak a hegyoldalban. A navigációs műszereink még mindig pörögnek, a
gyroszkóp előre hátra oszcillál!
* 10 óra 05 - 1400 lábra módosítom a magasságot és végrehajtok egy éles
fordulatot balra, hogy jobban megvizsgálhassam a völgyet alattunk. Zöld
színű, mohával, vagy valami sűrű fajta fűvel borítva. A Fény itt másnak
látszik. Nem látom a Napot sehol. Teszünk egy másik bal fordulatot, és
látunk alattunk valamit, ami valami fajta nagy állatnak látszik. Egy
elefántnak tűnik! NEM!!! Inkább úgy néz ki mint egy Mamut! Ez
hihetetlen! Mégis ott van! Magasság csökkentése 1000 lábra, és távcsővel
jobban megvizsgáljuk az állatot. Bebizonyosodott - ez határozottan egy
mamut-szerű állat! Jelentés a bázisnak.
* 10 óra 30 - Most egymást követő zöld dombokkal találkozunk. A külső
hőmérsékletjelző 74 Fahrenheit fokot (23 C) mutat! Folytatjuk az irányt.
A navigációs műszerek most normálisnak látszanak. Tanácstalan vagyok a
cselekedetükkel kapcsolatban. Megpróbálunk kapcsolatba lépni a bázissal.
A rádió nem működik!
* 11 óra 30 - A vidék odalent síkabb és normálisabb (ha használhatom rá
ezt a szót). Elől valami olyasmit látunk, mint egy város!!!! Ez
lehetetlen! A repülőgép könnyűnek és furcsamód lendületesnek látszik. A
vezérlők nem reagálnak!! Ó ISTENEM!!! A fülkénk és a jobb szárnyunk
mellett van egy furcsa típusú repülő. Gyorsan közelednek mellettünk!
Korong-formájú és ragyogó minőségű. Elég közel jönnek most ahhoz, hogy
lássuk a jeleket rajtuk. Ez egy Szvasztika fajta (egyenlő szárú
kereszt)!!! Ez fantasztikus. Hol vagyunk mi! Mi történt. Megint rángatom
a vezérlőket. Azok nem reagálnak!!!! Befogtak minket valami láthatatlan
satuba!
* 11 óra 35 - A rádiónk recseg és egy hang jön angolul, aminek talán egy
kis északi, vagy német akcentusa van! Az üzenet: "Üdvözlünk Admirális a
területünkön. Pontosan hét perc alatt fogunk leszállítani téged! Lazulj
el Admirális, jó kezekben vagy." Észreveszem, hogy a repülőnk motorjai
leálltak! A repülőgép valami idegen vezérlés alatt van, és most
megfordul. A vezérlők használhatatlanok.
* 11 óra 40 - Egy másik rádióüzenetet fogadtunk. Most kezdjük a
landolási eljárást, és egy pillanatig a repülő kissé megremeg, majd
elkezd ereszkedni, mintha valami nagy láthatatlan lift megragadná! A
lefelé irányuló mozgás elhanyagolható, és csak egy csekély zökkenéssel
érünk földet!
* 11 óra 45 - Teszek egy gyors utolsó bejegyzést a repülési naplóban.
Több ember közeledik gyalog a repülőgépünk felé. Magasak és hosszú szőke
hajuk van. A távolban egy nagy csillogó város pulzál szivárvány
színben. Nem tudom mi fog történni most, de nem látom fegyverek semmi
jelét, ahogy közelednek. Most egy hangot hallok, a nevemen szólítva arra
utasít, hogy nyissam ki a raktér ajtót. Eleget teszek neki. NAPLÓ VÉGE
Ettől a ponttól, emlékezetből írom le az összes további eseményt.
Képtelennek és minden örültségnek tűnne, ha nem történt volna meg. A
rádiós és én, kiszálltunk a repülőből, és felettébb szívélyes módon
fogadtak minket. Aztán felszállítottak minket egy kis emelvény-szerű
szállítóeszközre, aminek nincsenek kerekei! Ez nagy gyorsasággal visz
minket a ragyogó város felé. Ahogy közeledünk, a város úgy tűnik, mintha
kristályanyagból készült volna. Hamarosan megérkezünk egy nagy
épülethez, amilyen típusút még soha sem láttam azelőtt. Úgy tűnik,
mintha csak Frank Lloyd Wright design-jából, vagy helyesebben egy Buck
Rogers-ből lenne!! Adtak nekünk valami fajta meleg italt, aminek az íze
semmi olyanhoz nem hasonlított, amit kóstoltam azelőtt. Finom volt. Tíz
perc múlva, csodás megjelenésű vendéglátóink közül ketten odajönnek és
kijelentik, hogy kísérjem el őket. Nincs más választásom, mint eleget
tenni nekik. Otthagytam a rádiós emberemet és tettünk egy rövid sétát,
majd beléptünk valamibe, ami olyan volt, mint egy lift. Néhány pillanat
alatt leereszkedtünk, a gép megáll, és az ajtó csendben emelkedik! Aztán
lent egy hosszú előszobában folytatjuk, amit egy rózsaszín fény világít
meg, mely úgy látszik, mintha magából a falból szivárogna ki! Az egyik
lény int nekünk, hogy álljunk meg egy nagy ajtó előtt. Az ajtó fölött
olyan felirat van, amit nem tudok elolvasni. A nagy ajtó hangtalanul
kinyílik, és intenek nekem, hogy lépjek be. Az egyik házigazdám azt
mondja. "Ne félj Admirális, egy meghallgatásod van a Mesterrel..."
Belépek, és a szemeim alkalmazkodnak ahhoz a szépséges színezethez, ami
úgy látszik, hogy teljesen betölti a szobát. Aztán elkezdem látni a
környezetemet. Ami szemeimet fogadja, az a legszebb látvány egész
létezésemben. Valójában túl szép és csodálatos ahhoz, hogy leírjam.
Tökéletes és finom. Úgy gondolom, hogy nem létezik olyan emberi
meghatározás, ami képes lenne leírni ezt bármilyen részletességgel! A
gondolataimat egy meleg telt hang dallamos minősége szívélyes módon
megszakítja, "Isten hozott a mi birtokunkon Admirális." Egy férfit látok
finom vonásokkal és évek nyomaival az arcán. Egy hosszú asztalnál ült.
Int nekem, hogy üljek le az egyik székre. Miután leültem, összeteszi az
ujjhegyeit és mosolyog. Ismét lágyan beszél, és a következőt közli:
"Megengedtük, hogy belépj ide, mert nemes karakter vagy, és jól ismernek
téged a Felszíni Világban Admirális." Felszíni Világ, elakadt a
lélegzetem! "Igen," a Mester mosolyogva válaszolt, "az Arianni területén
vagy a Föld Belső Világában. Nem fogjuk nagyon késleltetni a
küldetésedet, és biztonságban vissza fognak kísérni a felszínre a nagy
távolság miatt. De most, Admirális, el fogom mondani neked, hogy miért
lettél beidézve ide. Az érdeklődésünk épp akkor kezdődött, miután a
fajod felrobbantotta az első atombombát Hirosima és Nagasaki felett
Japánban. Aggasztó idő volt, és kiküldtük a repülőgépeinket, a
"Flugelrad-okat", a ti felszíni világotokba, hogy derítsék ki, mit tett a
fajotok. Ez természetesen most a múlt történelme kedves Admirálisom, de
folytatnom kell. Tudod azelőtt, mi soha nem avatkoztunk be fajotok
háborúiba, vagy barbárságaiba, de most meg kell tennünk, mivel
megtanultatok egy olyan bizonyos hatalommal babrálni, ami nem embernek
való, vagyis az atomenergiával. A küldötteink már kézbesítettek
üzeneteket világotok uralkodóinak, és ők mégsem méltányolták azt. Most
téged választottak, hogy tanúskodj itt róla, hogy a mi világunk létezik.
Tudod a mi Kultúránk és tudományunk sok ezer évvel meghaladja a ti
fajotokat Admirális." Közbeszóltam, hogy "De mit akarnak velem, Uram? A
Mester szemei úgy tűntek, hogy mélyen elmémbe hatolnak, és miután néhány
pillanatig tanulmányozott engem, válaszolt, "A ti fajotok elért arra
pontra, hogy nincs visszaút, mivel vannak közöttetek olyanok, akik
elpusztítanák a világotokat inkább, minthogy lemondjanak a hatalmukról,
mint azt te is tudod..." Bólintottam, és a Mester folytatta, 1945-ben és
később is, megpróbáltunk kapcsolatba lépni fajotokkal, de a
törekvéseink ellenségeskedéssel találták szembe magukat, a
Flugelradjainkra rálőttek. Igen, ráadásul rosszindulattal és gyűlölettel
üldöztek a vadászrepülőgépeitek. Így most azt mondom neked fiam, hogy
nagy vihar készülődik világotokban, egy olyan sötét düh, ami nem fog
lenyugodni évekig. Nem a ti kezetekben lesz a válasz, nem lesz biztonság
a tudományotokban. Ez egészen addig tombolhat, míg kultúrátok minden
virágát el nem tapossák, és az összes emberi dolog egyenlő nem lesz a
káosszal. Az utóbbi háborútok csak előjátéka volt annak, ami még jönni
fog fajotok számára. Mi itt tisztábban látunk minden egyes órát... vagy
azt mondod tévedek?" "Nem," így válaszoltam, "ez azelőtt történt, hogy
sötét korok jöttek és több mint ötszáz évig tartottak." "Igen fiam,"
válaszolta a Mester, "azok a sötét korok, amik jönni fognak fajotokra,
lepelként fogják beborítani a Földet, de úgy hiszem, hogy fajotok egy
része át fogja vészelni a vihart, de továbbit nem tudok mondani. Nagyon
messze, látunk egy új világot előbújni fajotok azon maradványaiból, akik
elveszett és legendás kincseiket keresik, és ők majd itt lesznek fiam,
biztonságban a mi felügyeletünk alatt. Amikor ez az idő elérkezik,
megint jelentkezni fogunk, hogy segítsünk feléleszteni kultúrátokat és
fajotokat. Talán akkorra, megtanuljátok a háború és a küzdelem
hiábavalóságát... és aztán bizonyos kultúrátok és tudományotok visszatér
fajotokhoz, hogy újra elkezdődjön. Neked fiam, vissza kell térned a
Felszíni Világba ezzel az üzenettel....." Ezekkel a záró szavakkal, úgy
látszott, a mi találkozásunk véget ér. Úgy álltam ott egy pillanatig,
mintha egy álomban lennék... de mégis tudtam, hogy ez valóság, és
bizonyos furcsa oknál fogva meghajoltam. Hirtelen újra észrevettem, hogy
a két szép házigazdám, akik ide hoztak engem, ismét mellettem voltak.
"Erre Admirális," intettek egyet. Még egyszer megfordultam távozás
előtt, és visszanéztem a Mester irányába. Egy finom mosoly rajzolódott
az ő finom és öreg arcán. "Isten veled fiam," mondta, aztán finom sovány
kezével egy béke jelet intett, és találkozásunk tényleg véget ért.
Gyorsan visszasétáltunk a Mester hatalmas kamrájának az ajtaján, és
ismét beléptünk a liftbe. Az ajtó csendben lement, és azonnal
felemelkedtünk. Az egyik házigazdám ismét szólt, "Most sietnünk kell
Admirális, mivel a Mester nem kívánja sokáig késleltetni beütemezett
időbeosztásotokat, és vissza kell térned üzenetével a te fajotodhoz."
Nem szóltam semmit. Mindez szinte hihetetlen volt, és ismét
félbeszakították a gondolataimat, amint megálltunk. Beléptem a szobába,
és ismét a rádiósommal voltam. Nyugtalan kifejezés volt az arcán. Ahogy
közeledtem, mondtam, hogy "Minden rendben Howie, minden rendben." A két
lény intett nekünk, hogy vár ránk a szállítóeszköz, mi felszálltunk, és
hamar visszaérkeztünk a repülőhöz. A motorok üresen jártak és azonnal
beszálltunk. Az egész atmoszféra úgy nézett ki, mintha valami sűrű
levegővel lenne töltekezve. Miután a raktérajtó bezáródott, azonnal
felemelt az a láthatatlan erő, amíg el nem értünk 2700 láb magasságot.
Minkét repülő ott volt mellettünk egy kisebb távolságra, hogy vezessenek
minket visszautunkon. Meg kell mondjam, a sebességmérő nem jelzett
semmit, pedig nagyon nagy iramban haladtunk. A REPÜLÉSI NAPLÓBA A
BEJEGYZÉS FOLYTATÓDIK: * 2 óra 15 - Egy rádióüzenet érkezik. "Most
magatokra hagyunk titeket Admirális, a vezérlőitek szabadok. Auf
Wiedersehen!!!!" A flugelradok egy pillanat alatt eltűntek a halvány kék
égen. * Hirtelen úgy érződött, mintha egy pillanatra a repülőt elkapná
egy erős lehúzó áramlat. Gyorsan helyrehoztuk a vezérlését. Egy ideig
nem beszélünk, mindenki el van a gondolataival... * 2 óra 20 - Újra a
hatalmas jég és hó térsége felett vagyunk, és megközelítőleg 27 percre a
tábortól. Rádiózunk nekik, ők válaszolnak. Jelentjük, hogy minden
kondíció normális. A bázis megkönnyebbülését fejezi ki, hogy
helyreállítottuk a kapcsolatot. * 3 óra 00 - Simán landolunk a táborban.
Van egy küldetésem... NAPLÓ BEJEGYZÉSEK VÉGE 1947 Március 11. Épp részt
vettem egy személyzeti tanácskozáson a Pentagonban. Kifejtettem teljes
egészében a felfedezésem, és a Mestertől kapott üzenetet. Mindent
pontosan rögzítettek. Az Elnök megtanácskozta. Most őrizetbe vettek több
órára (Hat óra, harminckilenc percre pontosan.) A Szigorú Biztonsági
Erők és egy medikus csapat meglehetősen kikérdezett. Ez egy
megpróbáltatás volt!!!! Szigorú felügyelet alá helyeztek az Amerikai
Egyesült Államok nemzetbiztonsági szolgálatán keresztül.
MEGPARANCSOLTÁK, HOGY AZ EMBERISÉG ÉRDEKÉBEN, HALLGASSAK MINDENRŐL, AMIT
MEGTUDTAM!!!! Hihetetlen! Emlékeztettek rá, hogy én egy katona vagyok,
és engedelmeskednem kell. 1956/12/30: UTOLSÓ BEJEGYZÉS: * Ez a pár év,
ami 1947 óta eltelt, nem kedves számomra... Most megteszem az utolsó
bejegyzésem ebbe az egyedülálló naplómba. Zárásként ki kell jelentenem,
hogy ezt az anyagot az évek során hűségesen titokban tartottam, ahogyan
arra utasítottak. Ez teljesen ellenkezik az én erkölcseimmel. Most úgy
érzem, a hosszú éjszaka közeleg, és ez a titok nem fog velem együtt
meghalni, hanem ahogy minden igazság, ez is győzedelmeskedni fog. Ez
lehet az egyetlen remény az emberi faj számára. Láttam az igazságot, és
az begyorsította szellememet és szabaddá tett engem! Megtettem a
kötelességemet a rettenetes hadipari komplexummal szemben. Most, a
hosszú éjszaka kezd közeledni, de ott nem ér véget. Épp ahogyan a
Sarkköri hosszú éj véget ér, az Igazság ragyogó napfénye eljön ismét..
és azok akik sötétségből vannak, a Fényébe fognak hullani... UGYANIS ÉN
LÁTTAM, HOGY A PÓLUSON TÚLI FÖLD, A NAGY ISMERETLEN KÖZÉPPONTJA.

Admiral Richard E. Byrd Egyesült Államok Haditengerészete
1956 December 24

Kiegészítő Információk

“ Ez a másfajta emberiség egy nagyon magasszintű
civilizációval rendelkezik gazdasági, társadalmi, kulturális és szellemi
fejlődés tekintetében egy különös tudományos előrehaladással együtt, és
összehasonlítva velük a Föld felszínén élők, talán barbár fajnak
mondhatók. " O.C. Huguenin, Író


http://grou.ps/ufokutatok/blogs/item/richard-e-byrd-admir%C3%81lis-%C3%89s-a-bels%C5%90-fold