A tündérvilágok valósága: eljöhet a világvége?

Marko Pogacnik neves szlovén bioenergetikus, aki a radiesztéziás mérések mentén „földgyógyítással” foglalkozik. A módszere röviden abból áll, hogy az akupunktúrás tűk mintájára különleges vésetekkel ellátott köveket szúr a földbe azokon a helyeken, ahol valamiféle zavart észlelt a táj energetikai rendszerében. A kövekbe vésett jelek valójában olyan „kozmogramok”, amelyek odavonzzák a gyógyító folyamatot támogató kozmikus erőket. Számos nyugat-európai város polgármestere személyesen hívta Pogacnikot hasonló városgyógyító munkára, s két alkalommal már Budapesten is járt.
Elemi lények

Munkája során azonban rájött arra, hogy a radiesztéziailag mérhető úgynevezett „vitálenergetikai sík” mellett még több láthatatlan sík létezik, és ezek a dimenziók szintén döntően befolyásolják a Földön zajló életet. Idővel tehát már nem csak a földsugárzásokat, az energetikai elakadásokat tudta érzékelni, hanem az olyan finom, természeti intelligenciák lényeit is, akiket leginkább a mesék alakjaihoz: a tündérekhez, törpékhez, sellőkhöz hasonlítottak.

Könyveiben összefoglaló néven elementároknak, elemi lényeknek hívja őket, hiszen lényegük és a természetben végzett munkájuk valamiképpen a négy őselemmel; a tűzzel, a vízzel, a földdel és a levegővel áll szoros összefüggésben. Ők a természet szellemei, bennük tükröződik a természet intelligenciája, mindaz az erő, ami képes a természet ezernyi formáját virágba borítani, növeszteni, megújítani és átalakítani. Amíg az ember ezt teljesen lehetetlenné nem teszi… Nem véletlen, hogy egyre több tisztánlátónak, természetimádónak mutatkoznak meg ezek a lények kényszerű száműzetésük ellenére is, hogy hírt adjanak magukról.

Egyszer volt...
Valamikor réges-régen természetes volt az emberek számára az elementárok létezése és a természetben való jelenléte. Ez az elfeledett időszak volt a legendákban sokszor emlegetett csodás aranykor, amelyben az ember még tökéletes harmóniában élt az éggel és a földdel. Tisztelte a természet lényeit, együttműködött velük, ahogy az ég angyalainak szavát is képes volt még meghallani.

Ám ahogy az ember egyre inkább elidegenedett a természettől, s ahogy egyre inkább a bal agyféltekés működés, a túlzott ráció határozta meg a gondolkodását, úgy szorultak le az elementárok a tudatalatti száműzetésébe. És ezek után már csak mint az irreális mesevilág szereplői kaphattak helyet a modern felfogásokban.


A sámánkultúrákban, a természettel szoros egységben élő népek számára teljesen elfogadott, sőt, a harmonikus élethez elengedhetetlenül szükséges volt az elementárokkal, az „elemek isteneivel” való tudatos kapcsolat. Keleten déváknak hívják őket, de a keletről származó ősmagyarok is ezen a néven idézték meg őket, amikor áldozatot mutattak be nekik, vagy a tanácsukat kérték. Az ember régen tisztelte a Földanyát és együttműködött annak csodás teremtményeivel, mert tudta, hogy ő is beletartozik a természet mindig újjászülető egységébe.
Mese, ami igaz?

Nem véletlenül nélkülözhetetlenek az érintetlen, csodás tündérmesék a gyermeki lélek fejlődéséhez, hiszen fontos kódok, ősminták rejlenek bennük. A mesékből ugyanis kiderül, hogy a törpék, a tündérek, de még az állatok vezérszellemei is varázslatos természetformáló erővel rendelkeznek, amit boldogan készek az ember szolgálatába állítani.
Marko Pogacnik és még sok más spirituálisan gondolkodó szerint nincs már messze az az idő, amikor kollektív szinten felismeri az emberiség a természet élő intelligenciáinak hatalmas szerepét, s velük összefogva képes lesz megtisztítani és felemelni haldokló életterünket, a Földet.



Az itt és most prózai valóságában mindez persze meglehetősen fantasztikusnak tűnik. Ám ha valaki úgy megy ki a természetbe, hogy szívét kinyitva megpróbálja érezni a tavak, virágok légies tündéreit, a sziklák törpéit és a fák karcsú faunjait, akkor már megtett egy fontos lépést ezen az úton.

Beszélhet is velük, csak tudnia kell, hogy ők a szavakat kísérő érzelmi rezgésekből képesek olvasni, miként az egészen pici gyermekek. Bármit is akar megbeszélni velük, csak a szeretet rezgése képes érzékeny burkot képezni szavai köré, hogy azt ők is megérthessék. És bölcs lényükből áradó válaszaikat is csak erre az univerzális frekvenciára hangolódva foghatja fel. Ezért olyan csodálatos kapcsolatba kerülni a természet erőivel. De aki képes volt már tiszta szívből átölelni egy fát, az mindezt jól tudja.


http://www.nana.hu/szorakozas/programok/a-tundervilagok-valosaga-eljohet-a-vilagvege-39147.html