A tudatosság ereje – I. rész

Szerdán (október 26-án) Újhold napja lesz, amely az életünk ritmusában mindig egy megújuló, üres állapotban megjelenő friss energia bejövetelét jelenti. Érdemes naptárunkban mindig követni az Újhold – Telihold ciklust, mert ezzel olyan órához igazítjuk tudatunkat, testünket, amely magas szinten rezeg. Az Újhold után a növekedés, töltekezés időszaka jön el – ez összecseng a 28-a környékén tetőző tudatosodási hullámmal, amely már igen kézzelfogható tapasztalásokhoz vezet.

Mielőtt részleteznénk az Újhold és a hét energiát, nézzük meg közelebbről ezt a tudatosodást…








Az átalakulás egyik legnagyobb „ellenlábasa” a kishitűség, az önbecsülés hiánya. Erre a spiritualitás tanításai még rátettek egy lapáttal, hogy a „negatív”, másoknak vagy önmagunknak „ártó” gondolatokat, tetteket minél előbb gyógyítsuk meg. Hogy mindig szeretetben, mindig egyfajta békében és nyugalomban létezzünk, mindig egyfajta szép mosollyal az arcunkon boldogan nézzünk minden elébe.

Ez azonban itt, a dualitás világába teljesen belefeledkezve nem kivitelezhető. Amit lehet tenni mégis az, hogy az ember megpróbál egy MÁSFAJTA NÉZŐPONTTAL a dolgokra tekinteni. Ezt a másfajta nézőpontot hívhatjuk dimenzióváltásnak, megvilágosodásnak, de nem kell ilyen „nagy” szavakat használnunk…

Hányszor hallottad már, hogy Teremtő vagy, Isten része? Miért van az, hogy mégis vannak napok, amikor utálod az egész világot, önmagadat? Hogyan lehetséges ez?

Nos, az átalakulás, aminek a közepén csücsülünk, erre is meghozza a választ.

Nézzünk egy példát: érkezik egy életesemény, aminek te nem örülsz mondjuk, ami elevenen érint, nem tudsz „semleges” maradni, érzed az igazságtalanságot, a dühöt. Persze közben belül tudod, hogy szeretned és elfogadnod kéne, békésen mosolyogni, de egyszerűen képtelen vagy rá. Mindannyian átéltük ezt, igaz? Képtelen vagy nem dühösnek lenni minden spirituális tanítás ellenére.

- Hogyan reagál egy, ebbe a dimenzióba belefeledkezett ember? Reagál, önigazolásokat keres, ideologizál, védi a saját harcállásait, előző tapasztalatai alapján, és aztán ragaszkodik is a létrejött állapothoz. Tehát ha valaki „csúnyán viselkedett” vele, akkor ő is jogot érez ahhoz, hogy ezt megtegye.

- Hogyan reagál egy „spirituális” ember? Szintén eljátssza az előzőeket, annyi különbséggel, hogy valahol a közepén vagy a végén elővesz egy spirituális tanítást, aminek tükrében gyakorolni próbálja az elengedést, a megbocsátást, keresi a feloldást, keresi a megnyugvást és a kiegyenlítődést. Esetleg a spirituális ego-val oldja meg a helyzetet: „ezt nekem meg kellett élnem”, „nem baj, majd ő is eljut erre a szintre”, satöbbi…

(természetesen nem ilyen fekete vagy fehér minden, de most kérlek engedjétek meg nekem, hogy ezeket a leegyszerűsítéseket használjam, a saját mintádat úgy is érezni fogod)

- S hogyan néz ez ki egy multidimenzionális szempontból? Hogyan néz ki egy olyan Ember szempontjából, aki tisztában van azzal, hogy Ő mint Egész, van egy 3D –s megnyilvánulása, és még ennél sokkal több minden? Illetve ezen részei aktiválása felé tart?

Megjelenik az adott élethelyzet, ami mondjuk, igazságtalanság-érzetet hoz. Megéli, átengedi, megízleli, megtapasztalja. És nem von le semmilyen következtetést, nem rak bele semmit. Elfogadja, mindennemű címkézés nélkül, csak a Van állapotban létezve. És ez nem befolyásolja semmiben.

Tudja – hiszi sejtje minden rezdülésével – hogy minden úgy történik, ahogy történnie kell. Dönt belül, tapasztal belül, átalakít belül. Megél belül. Nem-cselekszik. Átéli, hogy ez valójában őt szolgálta, őt erősítette, őt táplálta. És semmiben nem ítélkezik, a másikat sem címkézi.

Tudja, hogy azért választotta ezt a tapasztalást, mert szüksége volt rá – még a legszörnyűbbnek is! És itt jön a lényeg. A legszörnyűbb tett csak itt, a dualitásban az. Nincs ilyen, hogy szörnyű, nehéz, vagy szenvedés. Csak ebből a nézőpontból.

Ha ezt megérted és megéled, akkor kinyitottad a „mennyek kapuját”, átléptél a küszöbön.

Summa summarum: légy az, aki vagy. Létezz! Szenvedj, örülj, mosolyogj ha öröm ér, sírj ha bánat ér. De közben a lényeg, hogy egy rejtett, belső, több dimenziós részeddel belül mindig tudd, hogy ez csak színház. Ez egy színdarab, amit most eljátszol. Nem valódi. Nem valódi – persze ez nézőpont kérdése.

Ez az ajtó most nyitva áll előtted. Lépj be bátran egy magasabb rendű önbecsülés állapotába, ahol szereted magad minden szinten, a sejtjeidet, a földet, a többi létezőt. Szereted, és nem raksz bele semmit. Nincsenek bolond, gonosz emberek – illetve vannak, egy nézőpontból. De más nézőpontból pedig PONT AZ TÖRTÉNIK VELED, AMINEK TÖRTÉNNIE KELL.

Ami Te vagy – az rezeg körülötted. Ezért ne ostorozd magad, ha valami „negatívval” találkozol – azt a rezgést te kérted, a te lelki-szellemi táplálékod, hogy erősítsen. Hogy növekedj.

Isten lényeddé.





http://csillagmag.hu/csillaguzenetek/tudatossag-ereje-i-resz/